A meteorológiai mérések kezdete óta nem volt akkora az éves csapadék egyes területeken, mint amennyi idén az első három negyedévben. A Dunántúlon és az Északi-középhegységben a háromnegyed év alatt lehullott csapadék mennyisége többfelé meghaladja az 1000 mm-t, sőt a Bakonyban az 1300 mm-t is eléri, amivel a mérőhelynek komoly esélye van arra, hogy az év végére országos csúcsot dönthet. Ugyanis ha a hátralévő három hónapban tartja magát az eddigi tendencia - és a jelek alapján tartja -, akár az 1510 milliméteres abszolút magyar rekord is megdőlhet, amelyet 1937-ben az Alpok alján (Kőszeg-Stájer házak) mértek.

De mit mond az idei időjárásról a meteorológus? A választ Szegedi Sándor, a Debreceni Egyetem Meteorológiai tanszékének a vezetője adja, két okból kifolyólag: hazánkban elsők között Debrecenben kezdték el a rendszeres meteorológiai megfigyeléseket. A városszéli Pallagpusztán 1854 óta végeznek ilyen méréseket, több mint 15 évvel megelőzve ezzel az országos hálózat kialakulását. A másik ok pedig az, hogy Debrecen tájegységén, az eddig száraz éghajlatúnak tartott Alföldön is igencsak csapadékosnak látszik ez az év. A novembertől novemberig tartó hidrológiai év befejezése előtt másfél hónappal a Hortobágy-széli Balmazújvároson már 1010 milliméternél jár a lehullott csapadék mennyisége, Nyíradonyban 994, Tiszalökön pedig 991 milliméter esett szeptember 15-ig. A sokévi átlag ebben a térségben 550 milliméter.

A tanszékvezető docens először is árnyalja egy kicsit az emlékeinkből előhívott képet a csapadékosnak nevezett évekről. Szerinte az, hogy mennyire tekinthető az idei rendkívül csapadékos esztendőnek, attól is függ, hogy milyen lesz az utolsó három hónap jellege. Mert az igaz, hogy a tavasz és a nyár valóban rendkívüli csapadékértékeket hozott, de nem feledkezhetünk meg arról, hogy a naptári év első három hónapja nem volt különösebben csapadékos. Sőt a március kifejezetten száraznak volt mondható.

„Januárban az átlagos 37 milliméterhez képest 34, februárban a 31 milliméteres átlaggal szemben 42, viszont a márciusi 37-es átlagnak csak a harmada, 12 milliméter esett le az egyetem mérőállomásán rögzített adatok szerint” - idézi a statisztikát a szakember. „Ez nem számít rekordnak, 1890 márciusában ugyanis egy csepp eső sem esett itt.”

Áprilisban és májusban aztán bőven pótolta a természet az elmaradt márciusi csapadékot. Áprilisban a sokéves átlag másfél, májusban pedig két és félszerese hullott le. Ennyi májusi eső már nem ér aranyat, sőt. Voltak helyek, ahol a vetés azért semmisült meg, mert belefulladt a májusi csapadék okozta belvízbe, és voltak, ahol a márciusi csapadékhiány miatt ki sem keltek. A mezőgazdaságra nézve ez volt a lehető legrosszabb indulás.

Júniusban tovább tartott a csapadékos időjárás. Több várost többször is elöntött az ár-, illetve belvíz. Július és augusztus is esősebb volt az átlagosnál, majd jött az ismét rekordokat döntögető szeptember. Kevés település akadt, ahol az átlag kétszeresét ne érte volna el a szeptemberi csapadék. A sokévi átlag azt mutatja, hogy a eső 35-55 mm között alakul, míg most a Bakonyban 285 mm-t, Gyöngyösön pedig 240 mm-t mértek.
„Mindezek ismeretében azt máris elmondhatjuk, hogy valószínűleg a leginkább csapadékos évek között szerepel majd a 2010-es esztendő” - summázza a kutató. „Az elmúlt 150 év statiszikái alapján megállapítható, hogy az évi csapadék összege 66 millimétert csökkent. Ez a mennyiség nagyobb, mint egy átlagos év átlagos egyhavi csapadékmennyisége. Az ország nyugati részében 50, a keletiben 100 milliméter az apadás. Ugyanakkor az átlagos évi középhőmérséklet 1 fokkal magasabb lett. A globális hőmérséklet-emelkedés következményeként - amelynek okát a kutatók az üvegházhatású gázok koncentrációjának növekedésében látják - a közepes földrajzi szélességeken, így hazánkban is a csapadék mennyiségének további csökkenésével kell számolni. Ráadásul az északi féltekét modellező kutatók szerint ha a mostani tendencia folytatódik - és minden jel arra vall, hogy folytatódik -, a következő 150 évben 4,5 fokkal nőhet itt az átlagos hőmérséklet.

Ha ezt rávetítjük a jelenlegi magyarországi 10-11 fokos átlagra, akkor az adat 14,5-15,5 fokra emelkedik. Tudnunk kell, hogy jelenleg Madridban is "csak" 14 fokos évi középhőmérsékletet mérnek, pedig ott gyakori a 45 fokos nyári meleg.

Hogy mit jelenthet ez Magyarországra nézve, Szegedi Sándor elmondása szerint többek között azt, hogy időjárásunk mediterránra változhat: a lehullott csapadék mennyisége csökken, ráadásul a zöme télen, esőként hullik le. A tavaszok, nyarak melegebbekké, aszályosakká válhatnak. Földközi-tengeri éghajlatunk lehet tehát anélkül, hogy az idegenforgalom - tenger híján - olyan gazdasági tényezőként hatna, mint Görög-, Olasz- vagy Spanyolországban, illetve a többi mediterrán övezetben. Elképzelhető, hogy narancsot termelhetnénk, ellenben a gabonatermés veszélybe kerülne az aszály miatt. De ha nem is lesz ilyen drasztikus a hőmérséklet növekedése, biztos, hogy az időjárási szélsőségek egyre gyakrabban és hevesebben jelentkeznek majd, ami nem használ a mezőgazdaságnak.

Az ilyen jövőre alaposan fel kell készülni, például a szárazságtűrő haszonnövények kifejlesztésével és a Magyarországra érkező vizek megőrzésével. Ez utóbbi már csak azért is nehéz lesz, mert hazánk alvízi ország, ugyanakkor a környező államok várhatóan nem szívesen engednek majd ki vizet a területükről.