Az idei shanghaji kiállítás a világ eddigi legnagyobb és legdrágább bemutatója, amelyen190 ország vesz részt. Itt található a világ egyik legfantasztikusabb látványossága, egy hatalmas katedrális, melyet a terméseknek, magoknak szenteltek.

Mindegyik pavilon tartogat valami meglepetést és csodát. Az egyik azonban még ezek közül is kiemelkedő, az Egyesült Királyságé. A természetbarátok számára készült, egy hatalmas magtár, ami mintha élne, lélegezne, állandó mozgásban van. Tervezője az angol Thomas Heatherwick.

FOTÓ: Eugene Regis

FOTÓ: Eugene Regis

FOTÓ: Eugene Regis

Mintha egy hatalmas hajtömeg hullámzana, ahol minden egyes szál az új élet reményét sugallja. Hatvanezer darab, húsz méteres optikai szálból álló építmény, mindegyik végében egy-két termés van beágyazva. Kívülről egy pufi virághoz hasonlít, mely arra vágyik, hogy termését a szél segítségével mindenfele szétszórja. A rudak hintáznak és rezegnek minden szellőre, azt a benyomást keltve a nézőkben, hogy élnek. Az építmény belseje még csodálatosabb. A belső tér világítását a szálakon beszűrődő fény adja.

A szálak végén található magvak a kínai Kunming Institute of Botany és az angol Kew Royal Botanic Gardens’ Millennium magbank programján keresztül adományként érkeztek. Ezek a pici magok az élet és ezen keresztül a jövő biztosítékai az egész föld számára. Ez a tudat szinte hipnotizálja a benne sétálókat. Az építmény az élet erejének és csodájának testamentuma. A tervezője ezt szerette volna munkájával hangsúlyozni. A többi pavilon is rejt csodákat, de azokat látványos külsők és erős hanghatások hírdetik. Ez a hely inkább csöndjével sugall tiszteletet a világ legnagyobb urának, a természetnek.

 


Este az építmény belülről izzik. Mindegyik szál fényforrásként közvetíti a fényt, elbűvölve a járókelőket. Az optikai szálak érzékenyen reagálnak a külső fényviszonyok változására. Így már  egy elvonuló felhő is teljesen megváltoztatja a látványt, a fény-árnyék viszonyokat. Az egész építmény nyugalmat és közeli kapcsolatot sugall a természettel.

A kiállítás 2010 októberében zár be. A "hajszálak" új életet kezdenek ekkor. Kínai és angol iskolák között osztják majd szét, mint ahogyan a szél repíti tova a magokat. Mindegyik egy nagy, történelmi jelentőségű kapcsolatra emlékeztet majd, ami a kínai és angol kutatók között alakult ki.