A konferencia résztvevői a jövőbeni hasonló katasztrófák elkerülése
érdekében szorgalmazták a cianidos bányászati technológia európai
betiltását és a potenciális szennyezőforrások felszámolását.

Fülöp Sándor ombudsman védnökségével nemzetközi konferenciát szervezett
a Fenntarthatóság Felé Egyesület és a Magyar Természetvédők Szövetsége a
nagybányai ciánszennyezés tizedik évfordulóján. A konferencián
megemlékeztek arról, hogy
2000. január 30-án az ausztrál-román aranybánya cég, az Aurul nagybányai
létesítményének gátszakadása következtében százezer tonna cianid
tartalmú szennyvíz zúdult a Lápos patakon keresztül a Szamosba, majd a
Tiszába. Alig másfél hónappal később, 2000. márciusában egy borsabányai
gátszakadás következtében pedig súlyos nehézfémszennyezés terhelte meg a
Felső-Tisza ökológiai rendszerét.

A folyószennyezések következtében 1240 tonna hal pusztult el, jelentősen
károsodott a Szamos és a Tisza élővilága. A beleset következtében óriási
veszteség érte a halászattal foglalkozókat, s a Tisza-menti turizmust is
jelentősen visszavetette a szennyezés. Magyarország a ciánszennyezés
miatt 29,3 milliárd forintos kárigényt jelentett be, amely az élővilágot
ért károkat és ezek helyreállítási költségeit is tartalmazza. Az Aurul
ellen indított perben azonban a mai napig nem született érdemi döntést,
sem a károsultak, sem Magyarország nem kapott kártérítést.

Az akkori folyószennyezések következtében felállt EU-s és ENSZ vizsgáló
bizottságok több mint ötven potenciális szennyezőforrást azonosítottak a
Tisza vízgyűjtő területén. Az elmúlt tíz évben ugyanakkor e potenciális
szennyezőforrások közül lényegében egyet sem számoltak fel, ennek
következtében az elmúlt években rendszeresen szembesülhettünk újabb
folyószennyezések tényével. Ráadásul az időközben Verespatakra,
Csertésre ill. Körmöcbányára tervezett újabb aranybánya beruházások
további folyószennyezésekkel és egyéb környezeti, gazdasági és
társadalmi kockázatokkal fenyegetnek.

Tíz évvel a nagybányai szennyezés után döntő pillanathoz értünk. Együtt,
most meg tudjuk menteni Verespatakot és egyedülálló kulturális
örökségét, mely mindannyiunkat inspirált. Ehhez csak arra van szükség,
hogy a magyar emberek levelet írjanak Románia magyar környezetvédelmi és
kulturális minisztereinek, és arra bátorítsák őket, hogy alkalmazzák
azokat a törvényeket, melyek megvédik e települést. Verespatak jobbat
érdemel! - jelentette ki Hans Hedrich, a Mentsük meg Verespatakot
kampány segesvári képviselője.

2009 őszén a Ciánmentes Magyarországot! koalíció keretében több mint
hatvan magyar és közép-európai civil szervezet kezdeményezte a cianidos
technológia bányászati alkalmazásának betiltását. A széleskörű
összefogás hatására az Országgyűlés decemberben elsöprő többséggel
megszavazta a cianidos technológia magyarországi tilalmát tartalmazó
bányászati törvény módosítását.

Nem elégedhetünk meg azonban a cianidos technológia hazai betiltásával.
Különösen azért nem, mert a szomszédos országokban még újabb aranybánya
beruházások fenyegetnek. Ezért kezdeményezzük a cianidos technológia
európai betiltását és támogatjuk a cianid betiltásáért küzdő romániai,
bulgáriai és görög kezdeményezéseket -- hangsúlyozta Dönsz Teodóra, a
Fenntarthatóság Felé Egyesület elnöke.

Javasoljuk a 2011. évi soros EU elnökségre készülő magyar kormánynak és
a választásokra készülődő politikai erőknek, hogy tegyék a soros EU
elnökség kiemelt témájává a cianidos technológia uniós szintű
betiltását, valamint a potenciális szennyezőforrások haladéktalan
felszámolását -- tette hozzá Fidrich Róbert, a Magyar Természetvédők
Szövetségének programfelelőse.

A fenti célok elérése érdekében a konferencián résztvevő szervezetek
Ciánmentes Európát! néven nemzetközi hálózatot hoznak létre.