Az Inhabitat zöld technológiával foglalkozó weboldal értesülései szerint a teljesítmény ilyen mértékű növekedése annak köszönhető, hogy a Stanford szakértőinek sikerült kivédenie, hogy a fény szétszóródjon a cella belsejében, ezért nagyobb mennyiség alakítható energiáva. A fénycsapdázásnak nevezett módszer nanoméretű cellák esetében működik a legjobban.

„Olyan, mintha a mókuskerékben körbe-körbe futó hörcsögökkel szeretnénk energiát termelni” – magyarázta képletesen Shanhui Fan, villamosmérnök a Phsyorg tudományos oldalnak adott interjújában. „Azt szeretnénk, ha mindegyik hörcsög a lehető legtöbb ideig tekerné a kereket, mielőtt elszaladnának. Tulajdonképpen itt is ez történik: minél hosszabb ideig van egy foton a cellán belül, annál nagyobb eséllyel abszorbeálja a rendszer. Eddig úgy gondoltuk, hogy a fény egyenes vonalban terjed: ha egy fénysugár tükröt ér, akkor visszaverődik és újabb fénysugarat látunk. Azonban ha nanoméretekben nézzük, a fényhullámok tulajdonságai kulcsfontosságúvá válnak.”

Ha a kutatóknak sikerül 400-700 nanométeres vastagságú cellát létrehozni, rendkívüli mennyiségű energiát tudnak majd termelni vele. A technológiában hasonló mértékű potenciál rejlik, ugyanis egyrészt olcsóbb napelempanelek jöhetnek létre, ráadásul a szilícum helyett organikus polimereket alkalmazó vékonyabb eszközöket rugalmasabban is lehetne alkalmazni a törékeny naptábláknál.