A Magyarországon keletkező építőipari eredetű hulladékok mennyiségéről nem gyűjtenek adatot, így a tételes nyilvántartás hiányában akár csak megközelítőleg is helyes számot mondani nehéz feladat. Becslések szerint évente több százezer tonnára rúghat a bontott építőanyagok mennyisége.

Építési és bontási hulladék nagyobb, koncentrált mennyiségben a nagyvárosi bontásoknál (tömbrehabilitáció, szanálás, rekultiváció) keletkezik, de a több apró forrás (önerős építkezés, felújítás, korszerűsítés) területileg és hatásában is vélhetően nagyobb környezeti terheléssel jár. A Hulladék Munkaszövetség elemzése szerint súlyosbítja a helyzetet, hogy míg a nagy beruházások hulladékkezelése volumenéből adódóan szabályozható és ellenőrizhető, addig a kis beruházásokból származó hulladék nagyon könnyen a kommunális (lakossági) hulladékszállítóba kerül.

Szakemberek szerint az évente keletkező ipari nem veszélyes hulladék 60 százaléka valamilyen módon lerakásra kerül, az égetés és az egyéb ártalmatlanítás aránya mintegy 11 százalék. A hasznosítás aránya az EU 45-50 százalékos arányához mérten alacsony, nem éri el a 30 százalékot sem. Az uniós előírás 2020-re 70 százalék – ezt nem lesz egyszerű teljesíteni. A bontott építőanyagok természetükből adódóan nem „kezelhetők” égetéssel, illetve az egyéb ártalmatlanítás is kérdéseket vet fel. Az újrahasznosítás e területen kétféle: vagy darálással új területen hasznosul, vagy valóban újból felhasználják.

Az építési hulladékok keletkezését megelőzéssel lehet leginkább minimálisra csökkenteni. A megelőzés függ a használatos technológiáktól, az ingatlanpiaci és belsőépítészeti trendektől, az építőanyag-ipari választéktól és persze a divattól is.

Új iparág
Az egy projektre jutó felhasznált anyagok mennyisége az utóbbi évszázadban jelentősen csökkent, ám az anyagok sokfélesége és környezeti terhelése növekedett, életciklusa drasztikusan rövidült. Mindezek mellett az építések száma és volumene is növekedett.
Külföldi példák azt igazolják, hogy a bontott építőanyagok újra használata és újrahasznosítása egy új iparágat hozhat létre. A szemétből nyersanyag lehet, jelentős megtakarítások érhetők el a lerakásnál, illetve az olcsó nyersanyag piacon történő újbóli értékesítése javítja a foglalkoztatottságot, és adóbevételt jelent az államnak.

„Első lépésként fel kell mérni, hogy a bontott építőanyagok közül melyek alkalmasak újrahasznosításra” – mondta érdeklésünkre Koós Miklós építész. – „Bizonyos bontott építőanyagoknak komoly piacuk van, a bontott anyagot is el lehet adni, ha az alkalmas az újrafelhasználásra. Azt azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az érvényes előírások szerint csak Építési Műszaki Engedéllyel (ÉME) rendelkező, bevizsgált anyagot, szerkezetet, berendezést szabad beépíteni egy építkezés során, és erről a tervezőnek nyilatkoznia is kell az engedélyezési terv műszaki leírásában.”

Az épületgépészeti, a villamossági szerelvények, vezetékek mivel öregek és nem szabványosak – sokszor még a szakszerű bontást sem „élik túl" – a szelektív hulladékgyűjtőbe kerülhetnek. A szaniterek többsége 60–80 év után teljességgel használhatatlan, esetleg egy-egy öntöttvas falikút marad meg. Az ajtó- és ablakszárnyakat (ahol lehet, a tokot is) – ha jól záródnak és épek – akkor érdemes kíméletesen bontani. Bélelt, fakazettás, spalettás ablakok bontásához – ha szeretnénk megtartani – célszerű asztalos segítségét igénybe venni, különben nagyon könnyen megsérülhetnek. Esslingeni faredőnyt sokan keresnek, elsősorban a régiek javítása, pótlása céljából, ha jó állapotban van, óvatosan kell kibontani a redőnyszekrényéből az összes kitámasztó és görgető (rejtett) vasalatával együtt. A jó állapotú cserépkályha csempéi értéket képviselnek, sokan hajlandók még komoly összeget is fizetni a bontásért, de ezt a benne lévő drótozás, sarazás és samottozás miatt (ez utóbbiak nem használhatók fel) csak szakemberrel szabad elvégeztetni.

A ragasztott burkolatok általában nem hasznosíthatók újra, a szelektív hulladékgyűjtőbe kerülhetnek. Parkettánál csak nagyon jó minőség és elég nagy mennyiség esetén érdemes az újrahasznosítás mellett dönteni. A kémény tégláját nem szabad újra felhasználni a kürtő felületére lerakódott korom miatt.

Darált betonból útalap
A tetőcserép, ha nincs szétporladva, akkor elvileg még használható (sokan a meglévő házuk bővítéséhez, felújításához keresnek régi cserepet), mivel roncsolás nélkül bontható, érdemes vigyázni rá.  A padlásburkoló téglát sokan keresik, ha ép, akkor érdemes kíméletesen bontani, a rajta, közötte és alatta lévő sár, salak, habarcs azonban mindenképpen hulladék. A kovácsoltvas korlátot – ha szép és viszonylag jó állapotú, illetve felújítható, átalakítható – érdemes újra felhasználni. Míves kidolgozású falépcső, ha kopott is, még használható, de csak akkor, ha nem fertőzött gombával vagy rovarral. „A kőlépcső nyilván nem veszít a minőségéből, így én nyugodt szívvel beépíteném, de persze könnyen előfordulhat, hogy az alakja, a mérete, a kialakítása miatt mi magunk nem tudjuk hasznosítani, ilyenkor célszerű felajánlani bontott anyag kereskedelmével foglalkozó vállalkozónak” – javasolta az építész. A kőfalak legtöbbször jól bonthatók, és ha szép a kő, érdemes félretenni és újra hasznosítani: kerítésnek, kerti burkolatnak, faldíszítésnek, de akár falazni is lehet vele, mert általában nem veszít sokat a szilárdságából. A műkő ugyanakkor alkalmatlan az ismételt felhasználásra.

A ledarált beton úthálózatok javítására, a tört cserép útstabilizálásra, a darált tégla teniszpályák salakozására, míg a földtörmelék töltésnek használható. Amennyiben a betont a bontás helyén darálják le és használják fel útépítésre, akkor nem kell engedély, viszont ha a vállalkozó egy másik településre kívánja elszállítani, és ott újrahasznosítani, akkor ahhoz engedélyt kell beszereznie. „Az ügyintézés sokszor bürokratikus, nem kevés időbe telik, ezért sokan lemondanak az újrahasznosításról, és inkább a hulladéklerakóba szállítják a betont. Ha a szabályozás lehetővé tenné, a bontott építőanyagok egyes elemeit a jelenleginél nagyobb arányban lehetne beépíteni új épületekbe – igaz, ez nem érdeke az alapanyaggyártóknak.

Több olyan vállalkozás is van a piacon, amelyik vállal bértörést, osztályozást, és hulladékból állít elő terméket.