Évente átlagosan 114 milliárd m3 víz érkezik hazánkba. Ehhez adódik még a csapadékból származó lefolyás, ami 6 milliárd m3-re becsülhető. A kettő együtt 120 milliárd m3-t tesz ki, ami a magyarországi vízfogyasztáshoz képest rendkívül sok. Ez a vízmennyiség azonban zömében a három nagy folyó és fontosabb mellékvízfolyásai medrében található. A készletek területi és időbeli megoszlása szélsőséges. A vízhálózat az ország területének felét kitevő síkvidéki, alföldi részen ritka és egyenetlen. Az egyenlőtlen eloszlás korlátozza az öntözési lehetőségeket, szélsőséges időjárási helyzetek előfordulásakor pedig jelentős árvízi, illetve aszálykárok léphetnek fel.


Egyenetlenül
A SUEZ ENVIRONNEMENT Hungária a fővárosban és a környező településeken közvetlenül kétmillió ember számára biztosítja az ivóvíz-szolgáltatást, ezenkívül jelentős mennyiségű ivóvizet ad át más szolgáltatóknak is. A budapesti hálózat működésére vonatkozóan 25 évre szólnak a koncessziós jogok, a szerződést 1997-ben írták alá. A SUEZ Budapesten 94 százalékban parti szűrésű kutakból szolgáltatja az ivóvizet, a Szentendrei-szigeten és a Csepel-szigeten található 750 db kútból évente hozzávetőleg 180 millió m3 vizet nyernek.  
„Magyarországon elegendő víz van, azonban annak sem térbeli, sem időbeni eloszlása nem egyenletes, és a minősége sem mindenhol felel meg az ivóvízzel szemben támasztott követelményeknek. Európában már most is vannak olyan területek, ahol a természetes vízforrások és a folyók elapadtak, ahol évek óta alig esik eső. Ilyen például Barcelona és környéke, amely a SUEZ-csoport üzemeltetési területéhez tartozik. Itt épül Európa egyik legnagyobb tengervíz-sótalanító üzeme a SUEZ beruházásával. A magyarországi klíma változásával kapcsolatos kutatások előrejelzései szerint az időjárás a szélsőségek felé tolódik majd, így komoly zavarok keletkezhetnek az egyenletes, jó minőségű ivóvízellátásban. Fejlesztéseink jelentős része ezeknek a kockázatoknak a csökkentésére irányul, és kiterjed a vízellátás, illetve a csatornaszolgáltatás valamennyi területére” – árulta el Csorba Zoltán ügyvezető igazgató.

Szabályozott ár és minőség


A magánkézben lévő vízművek által szolgáltatott ivóvíz ára nemzetbiztonsági ügy. A lakosság részéről felmerülő legfontosabb kérdések közé tartozik, hogy milyen vízminőséget és vízárakat kötelesek garantálni a szolgáltatók, mely szervek felügyelik a cégek munkáját, történik-e vízátadás külföldre, illetve, hogy milyen lehetőségek állnak rendelkezésünkre arra az esetre, ha a szolgáltató nem tartja be a megállapodásban vállaltakat.
A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium az állami, illetve a többségi állami tulajdonban lévő vízművek szakmai felügyeletét látja el, az önkormányzati szektorban privatizált vízművekről nem vezet nyilvántartást. A közüzemi víziközmű-szolgáltatás azonban hatósági áras tevékenység, a díjakat a helyi önkormányzatok, az állami tulajdonban lévő szolgáltatók esetében pedig a környezetvédelmi és vízügyi miniszter állapítja meg az ártörvény előírásainak megfelelően. A hatósági árat mind a miniszternek, mind az önkormányzatnak jogszabályban kell közzétennie. A SUEZ működését tehát az önkormányzat ellenőrzi, amely teljes felügyeletet gyakorol a vízdíj megállapítása felett. Felmerül azonban a kérdés, milyen vízminőséget kötelesek garantálni a magánkézben lévő szolgáltatók. „Magyarországon az Európai Unió vízminőségi követelményeire épített magyar előírásokat vagyunk kötelesek betartani, ez ugyanolyan, bár sok tekintetben szigorúbb előírásokat tartalmaz, mint az eredeti uniós előírás” – mondta Csorba Zoltán.  
Vízkészleteinkről a becsülhető fogyasztás ismeretében elmondható, hogy elegendőek, hosszú távon sem kell vízhiánytól tartani. Amikor azonban a vízműveket privatizálják, sokakban felmerül a kérdés: mi van, ha a jó minőségű vizet – vezetéken keresztül, vagy palackozott formában – egyszerűen elszállítják Magyarországról. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium ismeretei szerint hazánkból a környező országokba vezetékes vízátadás nem történik. A SUEZ ügyvezetője hozzátette, „már most olyan magas a palackos víz ára, hogy érdemes az ivóvizet palackozva eladni, ez a tevékenység azonban nem a mi profilunk.”

Gazdálkodjunk okosan!
Magyarország vízkészletének mennyisége európai viszonylatban is kiemelkedő. Fontos azonban, hogy ne használjunk fel több vizet egy évben, mint amennyi a hosszú távú, éves utánpótlódás. A felszín alatti vízkészletek utánpótlódó mennyisége a becslések szerint mintegy 3 milliárd m3 évente, ami az éves vízfogyasztás közel háromszorosa. Bár a felszín alatti vízkészletek eloszlása hazánk területén sokkal egyenletesebb, mint a felszíni vizeké, ebben a tekintetben is lényeges különbségek vannak az ország egyes térségei között. Hogy egy-egy régióban milyen módon alakul majd a vízkészletek és az igények viszonya, nagyban függ attól, hogyan sikerül a víztakarékosságra vonatkozó intézkedéseket megvalósítani.
Napjainkban az ivóvíz-felhasználás – a háztartásban keletkező szürkevíz újrahasznosítása esetén – hozzávetőleg 30 százalékkal csökkenthető. Ez gyakorlatilag a WC-öblítés vízfelhasználási aránya. Amennyiben a tetőfelületre hulló csapadékot – hiszen az is szürkevíznek tekinthető – szintén hasznosítják, optimális esetben akár 60 százalék is lehet az említett arány.
A szürkevízre épülő házi vízellátás kiépítése némileg bonyolultabb feladat, mivel egy kétkörös vízvezetékrendszert kell kiépíteni úgy, hogy a szürkevíz és az ivóvíz nem találkozhat egymással. Egy átlagos rendszer kiépítéséhez képest ebben az esetben a szűréshez, illetve a vízkezeléshez szükséges berendezés és a második csővezeték jelent többletköltséget. „Egy ház építésekor, véleményem szerint, elsősorban kényelmi és pénzügyi szempontokat vesz figyelembe az építtető. A víztakarékos csapok beszerzése, illetve a szürkevíz felhasználására épülő rendszerek kiépítése kicsit több utánjárást igényel, és persze az is igaz, hogy a legolcsóbb termékek sem ezen gépek és szerelvények közül kerülnek ki. Másrészt a fogyasztók döntő többsége számára a víz még mindig egyfajta kifogyhatatlan erőforrás, ellentétben például a fosszilis energiahordozókkal, amelyekről egyre többen tudják, hogy korlátozott mennyiségben állnak rendelkezésre. A környezeti tudatformáló tevékenység következő nagy feladata pontosan ez lesz: megértetni az emberekkel a víz igazi értékét. Ha az összes technikai fogyasztáscsökkentést országosan alkalmaznánk, kb. 30-40 százalékkal lenne kisebb az ivóvízszükséglet, úgy, hogy a komfortfokozat nem csökkenne. Amennyiben a szürkevíz-technológiák is elterjednének, a vízfelhasználás még alacsonyabb lenne. A jó minőségű víztakarékos szerelvényeket ár-, esetleg áfa-támogatással, a szürkevíz-felhasználást pedig az energiatakarékossághoz hasonlóan, pályázható állami pénzzel lehetne segíteni ” – vélekedett Szabó Gyula, az Ökoszolgálat igazgatója.
A jogszabályokból egyértelműen kiderül, hogy Magyarországon az állampolgárok beleegyezése nélkül nem szabad sem drasztikusan emelni a vízárat, sem a szerződésben szereplőnél rosszabb minőségű vizet szolgáltatni, sem pedig vizünket engedély nélkül külföldi országok részére átadni. A közelmúltban nagy port kavart vízprivatizációs ügyek kapcsán azonban kiderült, a lakosság túlnyomó többsége nem ismeri a vonatkozó jogszabályokat, illetve nincsen információja arról sem, hogy állampolgárként milyen jogok illetik meg. Fontos, hogy az emberek minden körülmények között kövessék az ivóvízzel kapcsolatos ügyekre vonatkozó törvényeket, híradásokat. A tudatlanság, a nemtörődömség pánikhoz, „víztolvajozáshoz”, rosszabb esetben pedig ahhoz vezethet, hogy a jövőben valamelyik cég valóban visszaél majd a lakosság közönyének köszönhetően megnyíló lehetőségekkel. Az esetleges helyi vízhiányok fenyegető réme éberségre int. Tartsuk szemmel hazánk féltett kincsét, és adjuk tovább új, víztakarékos szokásainkat a következő generációknak!