A szemléltetés kedvéért vegyünk egy átlagos PET-palackot, amely anyagát tekintve polietilén-tereftalát, azaz poliészter. Hőre lágyuló műanyagról van szó, amely kristályos és amorf szerkezetű változatban is előállítható.

A kristályos szerkezetű alapanyagot műszálak és különféle műszaki alkatrészek gyártásához lehet felhasználni. Az amorf változat a palackfúváshoz alkalmas, hiszen víztiszta, fényes felületű, jó mérettartó, főleg szén-dioxiddal szemben jó gázzáró tulajdonságú csomagolóanyag nyerhető így.

Első ránézésre tehát szimpatikus tulajdonságokkal rendelkezik, de ami előny az egyik oldalon, az a használat után azonnal hendikepessé is teszi a PET-et, mivel természetes úton nem - vagy csak nagyon sokára - bomlik le. Ugyanakkor felhasználásának növekedése világviszonylatban is meghaladja a többi műanyagét.

Tehát ha nem keresünk, és nem alkalmazunk alternatív megelőzési és újrahasznosítási módokat, akkor pár év, és térdig gázolunk a trutyiban. Hogy mi történik a PET hulladákkal, megtudhatják a Tudatos Vásárló írásából.