A film négy olyan esetet mutat be a világ négy különböző részén, ami azt mutatja be, hogy mennyire káros tud lenni a privatizáció olyan szektorokban, amelyek közvetlenül is érintik a társadalom elesettjeit.

a nagy kiárusítás



Nagy-Britanniában például a vasutat privatizálták, ami nagyon rossz dolog a filmben megszólaló szakszervezeti vezető szerint, mert ahányszor új tulajdonost kapnak annyiszor új lesz a vasutasok uniformisa, egyébként meg nem fejlesztenek semmit.

Egy ennél sokkal szemléletesebb példa a bolíviai Cochabambában 2000-ben lezajlott eset. Történt ugyanis, hogy a kormány a vízvezeték hálózatot privatizálta egy USA nagyvállalatnak. A víz árát az egekbe emelték, miközben az összes kutat bezárattak, és az állam törvényi úton tiltotta meg az esővíz tárolását, felhasználását is!

 

Dél-Afrikában némileg hasonló csapás érte a szegényeket: az áramszolgáltató privatizációjának következtében hetente több száz lakás áramellátását szűntetik be, hiszen a szegények nem képesek kifizetni a szolgáltatást.

A film negyedik szála a legmeghatóbb, hiszen itt most valódi közelségbe kerül egy szenvedő család sorsa. A Fülöp-szigeteken magánkézbe kerültek a kórházak. Az összes csillog-villog, ám csak azokat fogadják, akik képesek megfizetni szolgáltatásaikat.

További részletek olvashatók a filmról a Zöld Film oldalán.